|
2006/07/20 (csütörtök) Kettőezerhatjúlishúsz... Sosem volt szokásom naplót írni és nincs kizárva, hogy ez a mostani blog (ahogy manapság ezt nevezik) sem lesz hosszú távú, de életem jelentős változásnak néz elé. Akik közelebbről ismernek, azok ma már tudják mit vettem a fejembe. Néhány napja annyira komollyá vállt az ügy hogy, Anyunak is beszámoltam Új-Zélandi terveimről. Ismerem magam. Talán az egyetlen vagyok aki igazán ismer, épp ezért szántam el magam arra a lépésre, hogy visszafordíthatatlanná tegyem döntésem. Biztosan kényelmesebb, -és nem utolsó sorban ésszerűbb- úgy szerencsét próbálni, hogy biztonsági kapaszkodókat hagysz magadnak. Ma felmondtam. Ezzel ösztönözve saját magam arra, hogy nincs visszaút. Zsolt -a főnököm- baráti drukkolással és segítőkészséggel fogadta, miközben bízik benne hogy döntésem még változhat. Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti hogy nem változott, mivel elhatároztam csak akkor teszem nyilvánossá a "naplót" ha terveim valóra válltak. Tervezett indulás 2006/09/25. Talán túl távolinak tűnik, de addig még rengeteg elintéznivaló vár rám. Repülőjegy, vízum, munka, lakás, itthoni szálak elvarrása... huhhh. Nem fogok unatkozni. Magamat bíztatva: Kalandra fel! 2006/07/23 (vasárnap) A hétvégét miskolcon töltöttem, és a telefonos bejelentés után most szüleimmel személyesen is "megvitathattuk" a kérdést. Az idézőjel az előző mondatomban többszörösen is indokolt, ugyanis vitáról szó sem volt. Érzem, hogy maximálisan támogatnak most is mint eddig (egy-két kivételtől eltekintve) mindig. Az külön érdekes, hogy mindenki nagyon bíztat, ez plussz energiákat ad nekem a szervezéshez. Nagyszüleim akikre inkább az aggódás, és a féltés jellemző, most felülkerekedve ezen érzéseiken, érdeklődő szúrkolással kérdezgették a részleteket. Jövőhéten a vízumot el KELL intéznem. El is intézem... El bizony! ;-) 2006/07/29 (szombat) Történt megint néhány változás. A legfontosabb, hogy az időpont 1 héttel előbbre csúszott, légitársaságot váltottam, és a jegyet is lefoglaltam. Az új időpontom, ami napról napra biztosabbá vállik: 2006/09/18 13:30 . Az időponttal együtt az indulás helyszíne és útvonala is módosult. Bécs-->Bankok-->Taiwan-->Auckland. Összesen 2 nap 2 óra lesz, de ha az időeltolódást nem számolom bele, akkor is 40 órás út vár rám. A várakozás kölcsönös, én is várom már nagyon. Turistaként lépek be -ezt a tanácsot kaptam- és a többit ott intézem, mert állítólag gyorsabb és gördülékenyebb az ügymenet. Már van egy hosszú listám címszavakból, hogy mit kell intéznem. Nem kevés... Ja úgy tűnik a kinti lakás is megoldódott. Remélem várnak rám :) 2006/07/31 (hétfõ) A lakást megbeszéltük. Most, hogy mindketten igent mondtunk, kértem néhány fényképet is a szobáról és a környékrõl. Remélem nem valami "ótvar"hely... :)) Egyre gyűlnek a csomagocskák, hogy kinek mit kell vinnem. Van már paprika, neogranormon, és világhírû ultraderm is a kívánságlistán. 10 napon belül fizetem a jegyet! Egy ilyen -számomra- kisebb vagyont még soha nem fizettem ki ekkora örömmel. :)) 2006/08/05 (szombat) Bár eddig úgy gondoltam hogy Taipeiben nem hagyom el a repülőteret, most a fórumokat olvasgatva lehet hogy rászánom magam a vízum kérvényre. Állítólag a város közel van a reptérhez, a busz közlekedés jó, és olcsó. Látnivaló bőven van, csak az idő szabhat korlátokat. Még alszom rá egyet. 2006/08/13 (vasárnap) Produktív hetem volt. Kezdeném ott ahol befejeztem, Taipeire aludtam néhányat, közvéleményt kutattam, műholdképet figyeltem, és rájöttem, hogy rohanás lenne, ráadásul megvan az esélye hogy ott ragadok a városban. Na neeeee. Még múlthét szombat este feladtam egy hírdetést az autómra, amire 10 percen belül jött is az első telefon. Vasárnap, hétfőn és kedden többen hívtak, néhányan megnézték, és szerda délutánra már kezemben volt a pénz. Gyorsan ment, és ennek akkor is örülök ha kicsit ár alatt adtam el a Ferrari piros gépállatot. (Ha nem ismerted "Őt", akkor elmondom hogy egy Suzuki Alto volt). Szerdán még utolsó útjaként elvitt engem megvenni a -majd 22.000 km-es köldökzsinórként funkcionáló családi és baráti kapcsolattartó- laptopot. Este, hogy barátkozzak a gondolattal miszerint szigetlakó leszek, az itthoni Sziget Fesztiválon kötöttem ki. Csütörtök, a várva várt nagy nap. Lejárt a jegyfoglalásom határideje. Két út állt előttem, de a második, vagyis hogy nem veszem át a jegyet, még elméleti szinten sem fordult meg bennem. A jegy szerinti visszaút 2006. december 13. Még jó hogy nem vagyok babonás, de szerintem karácsony előtti időpontra azért volt jegy mert sokan másképp gondolkodnak mint én. Lassan egy egész kis csapat szerveződik a közeli időpontban kiutazók között. Nekem még 36 napom van az indulásig. 2006/09/08 (péntek) Nagyobb szünet után újra itt vagyok. Mivel az autót már egy hónapja eladtam így az intézkedés kicsit lassabban megy, de még mindig bízok benne, (mi mást is tehetnék) hogy a szűk másfél hét mindenre elég lesz. Múlt héten otthon (miskolcon) voltam. Sikerült elköszönni mindenkitől annak ellenére, hogy úgy terveztem még hazamegyek az indulás előtt. Ma úgy látom hogy el fog telni néhány hónap mire megint Miskolcra megyek. Inkább holnap írok. :p 2006/09/19 (azt sem tudom milyen nap van - kedd) Ne aggódjon senki akinek bármit is igértem -általában- nem így tartom be mint ahogy az előző bejegyzésem végén tettem. ;)) Mentségemre legyen szólva, hogy az utólsó nap hajrájában nagyon el voltam havazva, de ezt az üzenetem már kb 11.000Km-re Magyarországtól írogatom, a Taiwani reptéren egy eldugott kis sarokban ücsörögve. Reggel Csilláék (a nővérem és Tamás a sógorom) elvittek Bécsig, és onnan már szinte magától mentek a dolgok. Sikerült az ablak mellé intéznem a jegyet, és szerencsémre egy kedves Cseh társaságba cseppentem. Most velük hurcibáljuk a csomagjainkat, Bankokon, Taiwanon, és holnap remélhetőleg Aucklandon keresztül. Rajtuk kívül egy kis csoport világutazó kalandor magyarral beszéltük át a fél utat, ami igy viszonylag gyorsan elrepült. Ők Balira mentek haza... :) Nem vagyok telhetetlen, de NZ (New-Zeland) után lehet hogy az lesz a következő cél. Sok hasznos dolog derült ki egy magamfajta kezdő utazó számára. A kaja pont olyan volt mint ahogy a Vistás lány mesélte az utazási irodában. Magyar idő szerint hajnali 3kor (Bankok-i szerint is csak reggel 7) jött a sztuvi kérdése, hogy kimondhatatlan nevű ismeretlen kinai kaját kérek, vagy sült csirkét. Beleválasztottam a kínaiba, amit egyébként általában szeretek, de 3 falat után megijedtem, hogy lehet hogy a kinai konyhát az eredeti miatt fogom megutálni??? ;) Hálistennek, akkor már nem voltam úgysem éhes, mert előtte sokat kajáltam, ehető ételekből. Szóval most itt várok (szerintem a világ legnagyobb repterén) hogy 7 óra múlva megint 11 órát repülhessek. Még van 2 doboz Tesco gazdaságos energiaitalom. Na nem mintha büszke lennék rá, de letagadni sem fogom... :)
Folytatom a semmittevést így félúton. Egy régi kérdésem válasza
2006/09/20 (szerda) Egy szóval a lényeg: Megértkeztem. :) A tegnapi bejelentkezésem óta (sem) aludtam sokat, de ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért sok minden történt velem. Tegnap Taiwani idő szerint 22:00-kor elindultam a végállomásom, Új-Zéland felé. Előző napi vidám cseh csapatunkat szétfújta a szél a gépen, és én kaptam egy Taiwani utitársat. Kedves, rendes normális középkorú figura volt, az enyémnél jóval szerényebb (!!!) angol tudással. Jól elcsevegtünk, bár sokmindent kétszer, mégtöbb dolgot háromszor kérdezett meg. A kajánál visszafogottabb voltam, és már nem az volt a cél, hogy egy őszinte jóleső mosolyt kicsikarjak a sztyuárdesz arcára, hisz Ő akkor is mosolyog ha kell, ha nem, attól függetlenül hogy én európai konyha, ehető kajáját választok a kínálatból, vagy az Övékét. Ez volt a leghosszabb szakasz időben, és távolságban is. A taiwani fazonnal egy e-mail váltással búcsúztunk, akkor még azt hittem örökre. Leszáltunk, és következett a vámvizsgálat. Az útlevél kezelésnél már nem volt elég egyszerűen azt mondani hogy én bizony fotózni jövök, mert ez neki nem volt elég, de néhány perces beszélgetés után megkaptam a 3 hónapos pecsétet. A tételes vámvizsgálat szigorúan indult, mindent kipakoltak egy hatalmas asztalra, de mivel mindent bevallottam, és semmi más nem volt nálam, ezért a felétől már közvetlen és poénos volt a tiszt. A "tetemes" mennyiségű paprikát is beengedték, bár nem értette hogy miért szeretem ennyire. Mondtam, ha megkóstolja megérti. ;) Mikor kiértem a vámról, akkor a Taiwani társam még ott bolyongott, és érdeklődött, hogy biztosítva van-e a bejutásom. Néhány SMS váltás után tisztázódott, hogy mindenkinek jobb ha Ők behoznak Aucklandba. A felesége, aki helyi nő, szinte SEMMIT nem beszél angolul. Fura, csak mert ez a hivatalos nyelv. Jocóval -a leendő lakótársam- a Sky Towertől nem messze találkoztunk. Most itt vagyunk, eszmét cserélünk, és személy szerint én mindjárt lefordulok a székről, úgyhogy folyt köv.... ...lefordultam, aludtam 12 órát, és most innen folytatom. Tegnap megkérdeztem, hogy jutok innen a városközpontba tömegközlekedéssel, ami első hallásra nem tünt egyszerünek, de valószínűleg, most sokmindennel így leszek. Terveim szerint, ma találkozok néhány ismerősömmel, akik már régebben itt élnek, valamint Julcsival és Henrikkel akik 1 hét előnyben vannak hozzám képest. Kiváncsi vagyok mennyivel rutinosabb leszek 1 hét múlva. 2006/09/22 (péntek) A mondanivalóm egyelőre a csütörtökről szól, csak tegnap este már nem volt energiám gép elé ülni. Bebuszoztam a varosba, ami most még élmény volt. Kezdve ott, hogy az itteni buszokat le kell inteni, akkor is ha a megállóban állsz, hisz a vezető nem tudhatja hogy Te épp azt a buszt várod... :) A leszállás is picit más mint otthon, mert a régebbi buszoknál nem gombot kell megnyomni, hanem az ablak alatt végighúzódó madzagot kell megrángatni.
kilátás a Harbour hídról (buszból). Este még elmentünk bevásárolni, valami kaját, és összeválogattam egy szép kis csomagot a helyi sajtokból, felvágottakból, kenyérből, és megkostoltam a helyi sört is. Nekem minden izlett, bár mindennek más íze volt mint otthon, de nem jobb vagy rosszabb, egyszerüen csak más. A legnagyobb különbséget egyelőre a sörön éreztem, aminek kicsit édeskés gyümölcsös friss mellékíze van. Auckland jelképének (Sky Tower) tükörképe
 A mai napra szinten nem sok konkretum van tervezve. Nemrég beszéltem Anyuékkal, furcsa volt abban a tudatban beszélni hogy Ők lefekvéshez készülődnek, én meg a reggeli pezsgőtablettámat szürcsölöm. Ma elintézem az adókártya igénylésemet, és bankszámlát is kell nyitnom itt. Vasárnap kinézünk az autopiacra, és ha találok veszek valami öreg vasat. Itt az út szélére is ki van állítva 1-2 gép, és az otthoni árakhoz képest nevetséges összegekért hirdetik. Nincs ára a használt autónak, és ennek mint potenciális vevő nagyon örülök. További jó hír, hogy 10NZ$ körül van az átírási ktg, és nem ismerik a KÖTELEZŐ biztosítás, az eredetvizsgálat, valamint a köbcentinkenti átírási illeték fogalmát sem.
Egy laza reggeli után bemegyünk Bandival (a másik lakótársam) a városba, és az említetteken kivül a többi időt már csak tervezett semmittevéssel töltöm majd el. Ujra itthon vagyok, de a terv borult megint. Se adó, se bank kártyát nem itéztem, viszont mindkettőröl van infom. Végre hálófüggetlenné tette a telefonom a magyar vodafone. Már le sem merem irni, mert nem hiszed el, de miközben egy kis üzletben töltöttem fel a telefonkártyám, megint, teljesen véletlenül összetalálkoztam Renivel, és Gaborral. Hihetetlen, hogy egy ekkora városban, ilyen veletlen megtörténik, ráadásul 2x egymás után... Elmentünk megnézi a Viktoria parkot, ami mint kiderült egy sima, egyszerű füves rét a város közepén. Innen 2 választasom volt a hazautra. Vagy sétálok bő fél órát, és akkor elérem azt a megállót amit ismerek, vagy kideritem hol van közelebbi. Megint mákom volt, mert nem messze volt a busz, és ráadásul épp jött is. Hazafelé jövet sikerült felhivnom Bogit, akinek Neogranormont hoztam, és meg is beszéltük, hogy este eljön érte. Utána közösen a srácokkal és Bogival csaptunk egy esti sétálós programot a városban, amit összekötöttünk az általuk már kedvelt, és ismeretlen, jónak, közepesnek, és számomra barátságtalannak tünő helyek meglátogatásával... :) Ez amolyan esszencia volt Auckland éjszakai életéből. Az estét hajnalban fejeztük be, és számomra tanulságos volt, hisz tudom hogy hová fogok a legritkábban menni... :))) 2006/09/23 (szombat) Reggel körbejártunk egy-két nem helyi üzletet (Német hentest, és péket), valamint elmentünk egy nagy kínai zöldségesbe is. Mivel nekem még nincs elegem a helyi kajákból, ezért én a zöldségest élveztem a leginkább. Sok ismeretlen dolgot találtam, és volt amit meg is vettem, sőt azóta már meg is kostoltam.... Levontam a tanulságot ebből is, de persze nem riaszt vissza a többi furcsaság megkóstolásától. Este Barabaráékkal találkozom, akik szintén egy régen itt élő magyar pár, és a hazai pirospaprika hiányukat probálom enyhíteni egy csomaggal :) Az idő állítolag tipikus Aucklandi, ma kb 4x esett, legalább ennyiszer sütött a nap, és hol fuj a szél, máskor pedig csendes az idő. Egyszóval nagyon változatos, de egy cseppet sem unalmas. Holnap autopiac van. Tervem szerint egy 1.000-1.500NZD körüli autot fogok keresni, ami nagyjából egy 10-15 (20) éves Honda, Mazda vagy Ford lehet, de az itteni árak néha nevetségesek. Találtam pl egy Honda Prelude-t 150dolcsiért (20.000Ft) persze minden xart itt sem érdemes megvenni, de holnap már okosabb leszek. Utána indulhat igazán a nagy kaland. 2006/09/25 (hétfő) Most este van, és van időm nagyvonalakban leirni az elmúlt két nap történéseit. Szombat este nyakunkba vettük a várost, és elmentünk néhány helyi bárba, és zenés, táncos helyre. Végigkostolgattuk a vilag sörválasztékának mondjuk Angliától Aucklandig néhány híres, és szerintem hirhedt darabját... :) A helyre, ahol végül maradtunk, jellemző volt az a szinesség, amit egész Aucklandről el lehet mondani. Szerintem kevés hely van a vilagon ahol spontán mód ennyi országból tömörülne össze ennyi fiatal. És hát ugye a világ egyre kisebb, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a nem túl nagy, kb 2-300 fő befogadására alkalmas helyen, a délafrikai, angol, horvát, kanadai, kiwi, maori (és még sorolhatnám) emberek után sikerült másik 4 magyarba botlani. A lényeg, hogy nekem nagyon bejön a multikultibuli. Vasárnap ahogy terveztük, kinéztünk az autópiacra, de nem találtam nekemvaló, első látásra szimpi autót.
Auckland egyik szegletéből (nem végéből!!!) a közepe
Korai fekvés után, korai kelés következett, mert ma már tényleg érdemi napot terveztem, és jelentem ha nem is hajtottam agyon magam, de a betervezett dolgaimat elintéztem. Igényeltem adószamot, amit -igaz otthon nem tudom hogy miként, és hogyan lehet megtenni, de- itt egy diákszálló portáján is tudtam intézni. Ráadásul nem tartott 3 percnél tovább, és ami kérdésem volt abban rögtön segítséget is kaptam. Utána, gondolva hogy van még rengeteg időm, elsétáltam a Hobson öbölbe, épp oda, amit előző nap a másik oldalról láttam. Nem mondom hogy honnan szebb, de az biztos hogy előző nap jobbak voltak a fények fotózási szempontból. Mikorra lejártam a lábam, eszembe jutott, hogy bankszámla nyitást is terveztem, ezért visszasétáltam a városba, ahol a nagy banki kinálat miatt "kétségbe estem" hová is forduljak, ezért telefonos segítséget kértem, de mire megjött a válasz, én már az ügyemet intéztem. Mint kiderült, gyakolatilag mindegy hová fordulok, a bankok ugyanolyanok mint otthon... Egyformák(!!!) csak épp ezen kivül semmi hasonlóság az otthoniakkal (szerencsére). Bementem az ANZ bankba, mert az olyan nagy és kék volt (más indokom nem lehetett, hisz egyikhez sincs kötődésem), és máris segítőkész emberi szóval találtam magam szemben, a sorszámosztó gép helyett. Szóval mondom mit akarok, erre a következő kérdésekből és válaszaimból kiderült, hogy turistaként sajnos nem nyithatok számlát itt, de mivel ilyen jól elcsevegtünk, ezért most mégis nyithatok... :) Mikor az országomra kérdezett, és én mondtam hogy Magyarország, máris az érdekelte, hogy voltam-e tüntetni... Hát ennyit hazánk hirnevéről. Kiderítettük, hogy Ő már volt Europában, de Magyarországon még soha, ezért neki is a lelkére kötöttem (mint itt már néhány embernek) hogy egyszer az életben el kell oda menniük. Nem értette hogyan értem hogy MIKOR lesz készen a frissen, turistaként igényelt dombornyomott bankkártyám. Mielőtt eljöttem otthonról az országos nagy zöld bankunk, azután hogy junior kártyát az elsők között igényeltem (kb 10 éve, de lehet hogy mégtöbb), és a fizetésem, sőt már azt a kevés ösztöndíjjam is, a "zöld" számlámra utalták, és csupán a teljesség kedvéértmondom el, hogy a lakáshitelem, és az értékpapírszámlám is Náluk, -bár ebben az esetben a legkevésbé indokolt a nagy kezdőbetű...- van, szóval miután ilyen "rossz" ügyfél vagyok a 3 betűs magyar mammutnál, az újabb hitelbirálatuk után, kiderült, hogy nem igényelhetek dombornyomott debit kártyát, és a kizárólag hitel használatára való nagyon drága kártyájukra is újabb munkáltatói igazolás után tarthatok igényt, akkor 4 azaz NÉGY héten belül elkészítik. Akkor is roppant mód dühített a helyzet, de most, hogy idegen létemre kedvesen, barátságosan NEGYED ÓRA ügyintézéssel, számlát, telebankot, internetbankot kaptam, és természetesen a dombornyomott kártya is a kezemben volt, szóval ezek után ne kérdezd mi a véleményem, és mikor akarok hazamenni... Megint ettem kinai "ami beléd fér" ebédet, de ma akciós 5NZD-be került. Hálistennek még nem untam rá, de ha igy lesz akkor is lesz miből csemegéznem, mert a hely humán összetételéből adódóan, az éttermek kinálata is hasonlóan színes. Jocó volt olyan rendes és hazahozott. Autót hamarosan, és gyorsan kell vennem, mert igy nem az igazi...
<-- Ő az akiről fent írok...
2006/09/30 (szombat) Az elmúlt néhány nap nem azért maradt ki, mert semmi esemény nem történt velem, hanem épp azért mert nem volt időm, és alkalmam számítógép elé ülni. Szinte az egész keddem azzal telt, hogy a neten autókra vadásztam, de egyelőre sajnos sikertelenül. Még aznap délután végre elértük egymást telefonon Julcsival és Henrik-kel. Ők épp most tartottak északi túrájukról délre, és Aucklandből felhívtak. Még aznap továbbindultak Wellingtonba, ahová már én is csatlakoztam a csapathoz. A távolság nem kevés, és autópálya csupán néhány kilóméter van összesen a szigeten, ezért a fővárosba csak reggelre értünk. Ott hátizsákos szállást, backpackerst kerestünk, és mikor úgy éreztük megtaláltuk, akkor elmentünk reggelizni, mivel a szállás csak 8-kor nyitott. Reggeli után különváltunk, én sétálni indultam a kikötő felé, a többiek a szállásra. Az idő a tavasz ellenére sokkal inkább őszi volt. Köd, eső, hideg. A város ezzel együtt is barátságos vidám képet mutatott. Az ország rengeteg turistát fogad, amit kellő szervezettséggel tudnak kezelni. Ennek egyik jele, hogy minden város tele van turista info központokkal, ahol remek térképet vehetsz le magadnak a falról. Ingyenes, lényegre törő, szabványosított mérettel, és formával.
Kicsit battyogtam még a város utcáin, amikor végre sikerült elérnem Évát. Ő az a nagyon kedves hölgy aki néhány éve ide jött férjhez, és Vele már személyesen, Bp-n is sikerült találkoznom. Azt hiszem az Ő élménybeszámolói és fényképei mondatták végleg ki velem: Itt a helyem!Elmentem hozzá busszal, és csevegtünk 1-2 órát. Visszafelé tett velem egy autós panoramakirándulást, ahol újra bebizonyosodott nekem, hogy a vizparti településeknek mindig különös, kedves atmoszférája van. Ha ezalol van is kivétel, Welllington biztosan nem az. Visszaérve a városba találkoztam újra a többiekkel, és egy vacsi után én is elfoglaltam a szállást, ami mint kiderült nem az, mint amit reggel kinéztünk.
A Cable-car, olyan mint a Budavári sikló, csak épp magasabbra megy, van 2 megállója útközben és sokkal olcsóbb. Hangulatos volt, de ami ettől sokkal jobb volt az a fenti kilátás, és a fentről levezető sétaút, a botanikus kerten keresztül. Én is elhültem a látványtól, bár a növények negyedéről sem tudtam hogy mi az. Igazi kánaán ez a virágok szerelmeseinek. Wellingtoni botanikus kert Kaptunk egy tippet, hogy Wellingtontol nem messze van egy autó múzeum, ezért a városnézés, és a Te Papa múzeum után tovább indultunk. Egyébként a Te Papa, egy nagyon nagy, általános múzeum, ami roppant szórakoztató módon mutatja be a kiállításait. Folyamatos interaktivitást vár el a látogatótól. Fiókokat kell kihúznod, szekrényekbe, ajtók mögé kell benézned, lámpákat kell felkapcsolnod, ha kiváncsi vagy mindenre. Jó pofa. Kapiti Island (Tasman tenger)
Reggel lementem a partra fotózni, de nem volt szerencsém az idővel... :(( Utána megnéztük az említett autóskiállítást, ahol számos gyöngyszem volt, korban és térben kicsit összekavarva, de igy is nagy élmény.
Teljes képzavar... Most itt épp vége a télnek, amiből egyébként semmi sem látszik. Érik a citrom, minden (de tényleg MINDEN) zöld, és olyan dús a növényzet, hogy én ilyet csak a Gyűrűk urában láttam. Ja, hol máshol, hisz azt is itt forgatták... :))) szóval minden zöld, minden virágzik, és érik, ráadásul a Cala dudvaként nő mindenhol. Autókázunk a zöld dombok között, egyszercsak előtűnik egy teljesen havas hegy... De nem csak a teteje, hanem közelebb érve kiderült hogy ez egy hegység, és minden csupa hó...
A mai napom megint az utazásról szólt, mert du.1-re le kellett adni a bérautót, szóval kicsit sietni kellett, de már itthon élménybeszámolok Neked (és magamnak...) Lake Taupo
|
